Kapnak az álláskeresők elég visszajelzést az álláskeresés során? Egyáltalán kellene-e kapniuk? Ha igen, akkor milyet? Létezik bármiféle feedback kultúra hazánkban?
Nemrég indítottam egy rövid gondolatokból álló sorozatot Linkedinen és Facebookon. A posztok napicápa hashtaggel jelennek meg hétköznap reggelente. Ha erről lemaradtál, akkor feltétlenül iratkozz fel itt: #napicápa (Kattints a kék “Follow” feliratra!)
Erősíteni kellene a feedback kultúrát Magyarországon!
Hiszek a feedback kultúra erejében. Hiszek abban, hogy a visszajelzés hatalmas érték tud lenni. Abban is hiszek, hogy a bizonytalanság sikergyilkos, mert sokszor értelmetlen reménykedéshez vezet.
Rengeteg hihetetlen izgalmas kérdés merül fel az alábbi „kommentháborúban” – amibe szeretném, ha te is becsatlakoznál!
Nem az a lényeg, hogy valakinek igaza legyen a végén, nem az a lényeg, hogy valaki „megnyerje a vitát”, hanem az, hogy gondolkozzunk közösen.
A #napicápa sorozat eddigi legnagyobb tanulsága is ez: amit én evidenciának gondolok, az nem feltétlenül evidencia másnak is. A nézőpontunk sosem lesz objektív, az igazság sosem lesz abszolút, még akkor sem, ha a többség hangja látszólag validálja azt.
Szerinted mennyire van feedback kultúra Magyarországon?
A visszajelzésekről nem csak az álláskeresés vonatkozásban érdemes beszélnünk. A visszajelzéseknek rengeteg helyen jelen kellene lennie. Tudunk kellene nemet mondani a porszívóügynöknek, visszajelzést adni a kollégáknak, vagy csak egyszerűen megdicsérni egy ismeretlent, aki szebbé teszi a napunkat.
Ezt jellemzően mégsem tesszük. Vajon miért?
Mi változna, ha adnánk és kapnánk visszajelzéseket?
Sok függ a vállalati kultúrától. A multis és startupos közegben szerintem sokkal jellemzőbb a rendszerszintű visszajelzés. Kötelező negyedéves, féléves, illetve éves értékelések vannak. Míg ez kisebb cégeknél, vagy a KKV szektorban sokszor teljesen hiányzik.
Hasonló a helyzet álláskereséskor is:
Vannak cégek, akik rendszerszinten visszajeleznek a jelentkezőknek, és vannak, akik sz@rnak bele.
Alapvető employer branding eszköz kellene, hogy legyen a visszajelzés, de valahogy a cégek mégsem mindig csinálják. Nyilván melós, és ahogy a hivatkozott beszélgetésben is láthatod: van aki szerint értelmetlen.
Szerinted is értelmetlen? Vagy te inkább azoknak a táborát erősíted, aki örül egy sablon elutasításnak?
Kezdjenek az álláskeresők úgy gondolkozni, hogy ez egy két résztvevős üzlet.
A cég keres valakit; én jelentkezek; meghallgatjuk egymást; kell-nem kell.
Felejtsük el, hogy a cég választ. Minden jelentkező ugyanúgy választó is.
Na és ekkor, ha kapsz egy ajánlatot, és nem jelzel vissza, hogy nem, megnézném a HR-es arcát. Tuti elkezdene hívogatni, és te lennél a bunkó, mert nem jelentkezel.