„Csukott szemmel nagyot kell ugrani és bele kell menni abba, amitől félsz.”

Gellért – Eredetileg mi volt az elképzelésed, amikor megkerestél?

Katalin – Első körben csak annyit szerettem volna, hogy legyen egy kikristályosított önéletrajzom, amivel versenybe tudok szállni. Éreztem, hogy amit én magam tudok összerakni, az nem versenyképes igazán. Amikor láttam, hogy milyen önéletrajzot csináltál nekem és azt elkezdtem elküldözgetni, és jöttek a visszajelzések, akkor rádöbbentem, hogy tovább kell lépni veled a következő szintre, mert látható volt, hogy egy ilyen önéletrajzzal egyértelműen be fognak hívni interjúra. És akkor jött a kérdés, hogyha behívnak, akkor én ott mit fogok csinálni? Miután 30 éve nem voltam állásinterjún.

Gellért – Milyen volt a régi munkahelyed? Milyenek voltak a körülmények, miért döntöttél a váltás mellett?

Katalin – Azt éreztem, hogy már majdnem mindent kipróbáltam, amit ki lehet próbálni. Úgy éreztem már nincsen tovább, nincsen fejlődési lehetőség. Csak olyan dolgokat kellett csinálnom, amit már a kisujjamból unottan megcsináltam. Azt éreztem, hogy stagnálok.

A másik meg, hogy most majdnem annyit keresek, mint amit ott 4-5 év múlva keresnék, ha ott maradtam volna. Az se kis dolog.

Gellért – Milyen érzés volt, amikor bejöttek az első lehetőségek?
Katalin – Nagyon sokáig megvolt bennem, hogy vajon miért nem merek elindulni? Volt bennem egy nagy blokk, egy nagy gát, mert egy idő után már éreztem, hogy bizony fel fognak venni és annak következményei lesznek. Akkor fel kell mondanom az előző munkahelyemen, akkor változtatnom kell az életmódomon, el kell indulnom albérletet keresni. Attól is tartottam, hogy talán nem is vagyok annyira jó mint amennyire gondoltam magamat.

Gellért – Volt-e benned félelem, amikor belevágtál? Mitől tartottál?
Katalin – Igen. Attól féltem, hogy semmit nem ismerek. A totál ismeretlen városba, egy teljesen új és ismeretlen munkakörbe fogok elmenni, ahol helyt kell állnom. Féltem, hogy meg fogom-e tudni szokni ezt az életformát ennyi idősen, fizikailag fogom-e bírni az utazást és hogyan be tudok-e majd beilleszkedni egy olyan csapatba ahol az átlagéletkor 30-35 év.

Gellért – Hogyan hoztál döntést?
Katalin – Már a bőség zavara volt szinte, hogy három lehetőségem is volt. Mérlegelni akartam. A döntést nem tudtam máshogy meghozni, mint hogy táblázatot csináltam. Hol van a hely, mit várnak el, mennyit fizetnek, milyen az első sugallatom az adott hellyel kapcsolatban, hol kellene majd dolgoznom.
Azt éreztem, hogy nem tudok dönteni. Ott volt három lehetőség, amit tisztán akartam látni magam előtt. Amíg ez nem volt meg, addig csak kavarognak a gondolatok a fejemben.

Gellért – Milyen tényezők mentén hoztad meg a végső döntésed? Hogyan döntöttél az adott munkahely mellett?
Katalin – Kizárásos alapon döntöttem. Az egyik helyen túl keveset, a másiknál pedig irreálisan sokat kínáltak. Ma már ezt sem találnám annyira irreálisnak, de akkor még annak tűnt.
Az egy nagy tanulság volt a veled való munkában, hogy nagyon sok mindent át kellett állítani a fejemben. Hogy ezek lehetséges dolgok. Lehetséges ötvenen túl váltani, lehetséges ötössel kezdődő fizetést kapni.

Gellért – Hogy sikerült beilleszkedned az új munkahelyen?
Katalin – Maximálisan befogadtak, nagyon jól sikerült beilleszkednem. Támogattak, azt éreztem, hogy örülnek nekem, várják, hogy mielőbb bekerüljek a csapatba és dolgozzak a tréninget követően. Rengeteg segítséget kaptam tőlük. Minden nap mindenki megkérdezte, hogy miben segíthet, hogyan érzem magamat.

2017. február 18. – Kapcsolatfelvétel Katalin részéről
2017. február 22. – Skype kapcsolatfelvétel
2017. február 23.  – Skype konzultáció
2017. március 3. – Kész motivációs levél és önéletrajz
2017. április 26. – Katalin levélben jelzi, hogy szeretné az All-Inclusive csomagot igénybe venni
2017. április 28. – Upgrade All-Inclusive csomagra
2017. május 8. – Skype konzultáció
2017. június 6. – Skype konzultáció
2017. augusztus 9. – Skype konzultáció
2017. augusztus 14. – Katalin elfogadja XY cég ajánlatát

(Megjegyzés: Biztos vagyok benne, hogy 1-2 konzultációs beszélgetés sajnos kimaradt a táblázatból. Nehéz volt mindent rekonstruálni. Ami biztos, hogy a telefonbeszélgetéseinket nem tartalmazza a táblázat.)

Gellért – Mit adott az új munkahely?
Katalin – Hatalmas magabiztosságot. Most már olyan pozíciókra is merek jelentkezni, ahova korábban nem. Látom már azokat a lehetőségeket, amiket te is mondtál. Van bennem egy kockázatvállalási kedv.

Gellért – Szeretnél-e a jövőben előre lépni vagy állást váltani?
Katalin – Most éppen szeretnék logisztika vonalra váltani, amiről eredetileg beszéltünk is. Ez később lehetővé tenné, hogy visszakerüljek a szülővárosom környékére, ahol egyébként is sok autóipari cég van.

Gellért – Mit érzenél, ha maradtál volna a közoktatásban?
Katalin – Halálra unnám magam és azon aggódnék, hogy meg kellett volna valamit próbálni, de nem mertem. Ha nyugdíjba mennék 65 évesen, akkor úgy mennék onnan nyugdíjba, hogy megpróbálhattam volna valami mást is, de nem csináltam.

Az egész álláskeresés egy önismereti utazás, ahol kiderül, hogy az ember mire képes, mitől fél. Voltak nagyon nehéz pillanatok, voltak nagyon komoly mély pontok, amikor azt gondoltam , hogy abbahagyom az egészet. De ma már látom, hogyha esetleg valami nem úgy sikerül, mint ahogyan elképzeltem, akkor is már nyertem hogy kipróbáltam. Olyan embereket, dolgokat, helyzeteket ismertem meg, amiket egyébként soha nem lett volna lehetőségem. Mindenképpen nagyon megérte.

Gellért – Mi az, ami a CV Shark szolgáltatásában a legjobban tetszett?

Katalin – Azt éreztem, hogy maximálisan odafigyelsz rám. Az nekem egy hatalmas érzés volt, hogy nem azt éreztem, hogy egy vagyok a nemtudom mennyi ügyfeledből. Maximálisan odafigyeltél és éreztem, hogy te magad is szeretnéd ha lenne eredmény.